Péntek délután 3 órakor szándékoztunk neki vágni az útnak, 2 kocsival. Ki a munkahelyéről, ki az iskolából lógott el, volt, aki meg csak életművész, így mindenki időben megjelent a Népligetben.  Autópálya matrica megvétele, vagy 20 emberre elegendő itóka felhalmozása és irány a messzi Miskolc, ahol a hetedik és ötödik helyezet csapott össze.

Körülbelül a meccs kezdete előtt 10 perccel meg is érkeztünk, így bár nem a megszokott helyen (persze, hogy minket a TV nehogy fel merjen venni (…)), de kiraktuk a BRIGADE drapit, feltankoltunk még némi alkoholos nedűvel és nekiláttunk a szurkolásnak.

Csapatunk ezt meg is köszönte a második harmadban az első góllal (Jánosi).

Mellettünk érdekes kép; egy boton magyar zászló, alatta szlovák zászló. Meg is kérdeztük a lengető srácok, hogy ez meg mi? Azt mondta Kassáról érkeztek, magyarok. Mielőtt megpróbáltuk volna elmagyarázni, hogy ez így teljes paradoxon, feladtuk a reménytelen kísérletet.

Egyenlít a Miskolc. Nem csüggedtünk, folytattuk 10-en a Csapatunk bíztatását. 1-2(Jánosi). Kezdtünk hinni a „csodában”, hogy még nyerhetünk. De a Miskolc újra egyenlített. Mi kitartottunk és szurkoltunk. Ahogy a srácok is kitartottak és játszottak. Mindenki tette a saját feladatát. Amikor azonban az utolsó harmad utolsó percébe léptünk, mindenki a hosszabbítást várta. De 19:34-kor a mi drága csapatkapitányunk eloszlatott minden félelmet és könyörtelenül az ellenfél kapujába vágta a korongot. 2-3 (Hoffmann).

Mindenki a plexinek ugrott és azon keresztül pacsizott a játékosokkal, egymást ölelgettük és ujjongtunk.

Vége a meccsnek. A GYŐZELEM A FERENCVÁROSÉ!

A bírói bakik övezte meccs igazi durva szabálytalanságoktól mentes volt, egy esetet kivéve, amikor is az egyik miskolci játékos alattomos módon fellökte Jánosi Csabit, aki emiatt hosszabb kihagyásra kényszerül.

Örömittasan tartottunk vissza Budapest felé, a nap mérlege: 4 részeg, 1 törött láb, 1 győzelem. Mi másra vágyhat még manapság az ember fia?

                                                                                                                                                           Szerző: Kriszti