Ferencváros-Érsekújvár - Miskolci Jegesmedvék 3-2 (1-1, 1-1, 0-0, 0-0, 1-0) - büntetőkkel
Érsekújvár, 150 néző, vezette: Druga
Gólszerzőink: Búzás Norbert (2), Michal Kapicka (győztes büntető)

Vasárnap izgatottan gyülekeztünk a Keleti pályaudvar peronján. Érsekújvárra indultunk, ugyanis. Jégkorong csapatunk 17 órától a jeges macikat fogadta. A vonat az első vágányról indult fél kettőkor. Alkoholból rendesen feltankolva, két fülkét dobbal elfoglalva a vonat indulását vártuk. Igazi nemzetközi kocsiban sikerült megszállnunk. Először is 2 kabinnal arrébb 3 izraelita utastársunk akadt, nem sokkal később pedig egy kisebb csoport vágott szemű lény mászkált fel-alá (bezárt a józsefvárosi piac és mindenkit hazaküldtek?), de ekkor még Ndjodo honfitársát is sikerült szemrevételeznünk.

Elindultunk, no. Mindenki szomjasan kortyolta a likőrt, sört, boros kólát, vagy épp a pezsgőt. Az egy óra negyven perc alatt semmi érdekes nem történt, csak mókáztunk ezerrel. Megállapították biológus társaim, hogy a meztelen csiga szép állat és együtt mérgelődtünk a munkanélküliség miatt (már persze, akit ez közelebbről érint). (mondjuk az megjegyezendő: a nemzetközi másodosztály kulturáltabb, mint a belföldi első… és akkor a jegyárakról még nem is beszéltünk… Magyarország 2008…)

Megérkeztünk. „Itthon vagyunk! Itthon vagyunk!” felkiáltással szálltunk le a vonatról. Elég furcsán néztek ránk a szomszédjaink. Természetesen minden csak szlovákul volt kiírva, sehol egy angol, német, ne adj isten magyar kiírás. Öntudatos a szlovák nép, na!

Az állomásról kiérve megtámadtuk az első kocsmát, ahol mindenki tankolt még egy sort, (a barack pálinka volt nekem a legszimpatikusabb), majd véletlenül, de két turnusban indultunk a csarnok felé.
A mi drága „idegenvezetőnk” természetesen eltévedt. Echte a másik irányba indultunk el. Nagy baj nem történt, pofátlan módon azonnal kiigazítást kértünk pár helyi lakostól. Kerülővel ugyan, de mi is megérkeztünk a csarnokhoz. A létező összes alkoholt próbáltuk egybe lenyelni, hiszen a csarnokba nem lehetett semmit bevinni. Motozás (nem értem, miért megint engem kellett a legalaposabban…), aztán irány a benti büfé. Mindenki a pultnak esett, mintha már egy hete nem is látott volna folyadékot. Kiraktuk a Brigade drapit egy magyar zászló társaságában. Aztán rohanás vissza a büfébe. De hé, már kezdődik is a meccs.

A kis létszám ellenére sikerült nagyot dörrennünk. Jó hangulatú szurkolás volt, szoros meccsen. Sajnos sok játékosunkat nélkülözni kellett, ezért sikerült ilyen nehézkesre a pontok bezsebelése.
Szünetekben természetesen újratankoltunk, találkoztunk még Budapestről kocsival érkezőkkel, néhány helyi lakossal és egyéb, Magyarország területéről érkező honfitársakkal.

A harmadik harmad végére 2-2 az állás. Hosszabbítás. Nincs gól. Jöhetnek a büntetők. Rendkívül feszült volt a hangulat, vagy mi hagytuk ki, vagy a miskolciak, kiélezett volt. Közben végig kapusunkat, Szőke Attilát éltettük, aki ezt meg is hálálta. Végül pedig sikerült megszereznünk a győztes gólt. Páran lerohantunk a jég szélére és már félig a pályán voltunk, de Pindák megkért minket, hogy ne másszunk be. Nehéz volt megállni, de valahogy kibírtuk.  Pacsizás, majd indulás az állomás felé.

A korom sötétben nehéz volt botorkálni, főleg, hogy egyikünknek el van törve a lába. De a sínek mellett, dalolászva, néha csak kiabálva sikerült újra a kocsmában kilyukadnunk. Újra bevásároltunk, majd beültünk az állomás várójába. Előszeretettel keringtek körülöttünk szlovák rendőrök, de nem csináltunk semmit, amiért belénk köthettek volna.

Páran éhezni kezdtek, így az első, még nyitva levő bódéhoz léptem.  Udvariasan köszöntem (most még ténylegJ) és megkérdeztem, árul-e valami ételnek látszó tárgyat. Szlovákul elkezdett valamit magyarázni. Kérdeztem, angolul, vagy németül nem beszél? Mert tótul nem értek. Tovább magyarázott. Egy fél mondta erejéig kitértem, hogy már ők is az EU tagja, nem igaz, hogy nem beszél semmilyen nyelven, aztán gondolom elküldött az anyámba. De ekkor felfedeztünk egy büfét. Magyarul természetesen itt sem beszéltek, szlovákul próbálta egy éltesebb nő elmagyarázni, hogy kérjek magyarul, ő megérti. Ezek után többé nem volt hajlandó magyarul megszólalni, sőt, semmilyen nyelven meg sem értett minket. Azért vagy 10 hot-doggal sikerült megrövidítenünk.

Lassan indul a vonat. De persze mire megtalálod a peront… Az egyik keringő rendőrhöz már kicsit lemondóan közeledtem: te beszélsz végre magyarul, b..meg? És az volt a válasz, hogy kicsit. Mondjuk bármit kérdeztem, bólogatott. Mindegy.

Felszálltunk, elindultunk, a szlovák származású kallerba sikerült belekötnünk, aki történetesen perfekt magyar volt…
Néhányan aludtak, néhányan csak szerettek volna… A maradék meg randalírozottJ

Mert Mi mindenhol ott vagyunk!

                                         Szerző: Kriszti