A mérkőzést jó előre beharangozták, nagy volt az érdeklődés, hiszen mostanában nem sok nagyabb nevű csapatot fogadtunk. A kedd esti időpont és a TV-s közvetítés nem növelte a nézőszámot, nehogy már fagyoskodjon az ember, ha otthon a fotelből is lehet nézni (meccsre igyekezve hallottuk, ezt az indokot…no comment). Barátságos találkozóról van szó, akárhogy is nézzük, ennek ellenére kb. 13000-en lehettünk kint. Kezdéskor pályára lépett Grosics Gyula is, az újonnan igazolt tiszteletbeli kapusunk. Egy kiírást emeltünk a magasba: „Köszöntünk a csapatunkban Fekete Párduc!” és néhány rigmus erejéig éltettük őt. A stadion több pontján is görögtüzek gyulladtak, a leglátványosabb a 10 és a mellette lévő szektorokban, a kerítéses mentén, igazán ütősen nézett ki. Szervezett szurkolás nem volt, csak néha 1 megafonnal 1-2 dal erejéig, így itt-ott elkezdett dalokhoz csatlakoztak többen. Mögöttünk párszor kiabáltak, hogy szurkoljál és álljál fel a szócsővel, hátranézve magunk között tanakodtunk, honnan lehetnek ismerősök, túrákról vagy hazaiakról, de rájöttük: sehonnan, mivel nem nagyon láttuk őket sehol, de lehet csak rossz az arcmemóriánk…, az ilyen emberekből nem szenvedtünk hiányt, de hát ők is Fradisták. Visszatérve a pályán zajló eseményekhez, először mi szerezhettünk volna vezetést, de helyettünk az angolok tették meg a 10. percben. Az eredmény maradt a végéig, azért csomó izgalmas dolog történt még, csak kevés lenne a hely a felsoroláshoz („igazi gálameccs”L). A félidő vége fele felcsendült a kéziről ismert „..Szívünk Zöld-fehér…”dal, igaz alig ismerték, így nagyon kevesen toltuk. A 2. játékrészre előkerült egy dob is, és az előbb említett mókadallal nyitottunk, amire tomboltunk egy jót, de a többség érdektelensége miatt leálltak elöl, pedig mi toltuk volna akár végig isJJJ. Reméljük máskor is énekelhetjük ezt focimeccseken. Többet nem érdemes írni, mivel sokkal fontosabb meccs áll előttünk Szolnokon, amit meg kell nyernünk! „…gyerünk srácok hajtsatok HARCOLJATOK ZÖLD SASOK!!” MINDENKI SZOLNOKRA!!