A tavaszi szezon első hosszabb túrájára készülhettünk vasárnap. A nem túl közeli helyszín és a csapat teljesítménye miatt kb. 50-60-an vágtunk neki az útnak. Már a vonatra való felszállás előtt is tapasztalhattuk a rendőrök ,,pozitív hozzáállását”. A társaság nagyobb részének nem volt megfelelő jegye, így Zuglón illetve Kőbányán leszállítottak minket, de negyedóra várakozás után egy másik vonattal tovább mentünk. Innentől az út remek hangulatban telt, főleg, hogy egy kocsiban elfértünk. A bő egyórás utazás után Cegléden át kellett szállunk a háromnegyed órával később induló szegedi vonatra, amelyen fülkés elrendezés sem állhatott, annak az útjában, hogy mi azon is elmókázzunkJJ. Miután leértünk, busszal vittek át minket a másik állomásra, ahol kb. másfélórát kellett várni a vonatra, addig jól telt az idő, míg egy szék el nem tört (ki lett fizetve), innentől kezdve a kékeknek fontoskodniuk kellett… Felszállás után is lényegesnek tartották, hogy rend legyen a vonaton, például  dohányozni tilos volt, annak ellenére, hogy csak mi voltunk a vagonban és senkit nem zavart volna, ja és persze WC-re se lehetett elmenni (ezt is valami törvény tilthatja). Na, de ezeket leszámítva itt is kiválóan éreztük magunkat valamennyien. Megérkezésünk után. 20 perces sétát követően értünk a pályához, így lekéstük az első tíz percet, de nem hiszem, hogy sokat veszítettünk vele. Az első félidőben megszereztük a vezetést, de 1-2 perccel a vége előtt ki is egyenlítettek. A második játékrészben ismét mi szereztük az első találatot, de a hosszabbításban, kaptunk egy gólt, így ISMÉT NEM SIKERÜLT NYERNI. Mondanom se kell, hogy, így már tényleg elúszott bajnokság….SZÉGYEN és megint csak szégyen!!!

Ezt követően a csapat buszát vártuk (közben láttuk, hogy több embert ,,kedves” felszólítással küldenek arrébb a rend őrei, ezen lehet nem kéne meglepődni, hiszen csak rendőrök, példát mutatnak…). Szerencsére yardok más úton mentek, így ,,elkerültük” egymást. Egy kocsmába, beérve vártuk a hét órás vonatott, itt az idő lassan telt, de az ötször annyi rendőrt látva biztonságban érezhettük magunkat. Miután visszasétáltunk az állomásra, hamarosan jött is a vonat, amivel Szegedig mentünk, ahonnan busszal vittek vissza a másik állomásra, ahol ismét várni kellett. Mi kb. fél százan voltunk, a rendőrök meg dupla annyian, így közölték, hogy jegy nélkül nem engednek fel, de a véleményük gyorsan változott, így már akinek nem volt pénze, annak a személyi odaadásával utazhatott (későbbi 10-15 ezres pótdíj fejébe)… Inkább úgy döntöttünk egy párán, hogy lent éjszakázunk, így elindultunk a városba mókázni. Találkoztunk kb. 15 emberrel akiket a következő megállónál, így 25-en lehettünk és együtt elindultunk mókázós körútra, közben vásároltunk egyet a teszkóban, majd ott töltöttük el az időt, meg a mellette lévő parkban. Aztán éjfél körül, megindultunk az állomás felé, közben több pihenőt beiktattunk, az egyórás séta után az állomás közeli kocsmába ültünk be. Fél 4 táján már többen kicsit fáradtak voltak, ezért inkább elindultunk a váró fele, mivel zárva volt és kin nem volt túl meleg ezért felültünk a vonatra pihenni. A 4:40-es indulás előtt tíz perccel megjelentek a rendőrök és ,,udvariasan közölték, hogy takarodjunk le a vonatról és induljunk el gyalog Pestre….Inkább bementünk az állomásra ,,munkát keresni” hogy legyen pénzünk a hazaútraJJ. De ez helyet elmentünk Kiskunfélegyházára, hogy majd onnan megyünk tovább. A vonaton a kalauz elég rendes volt, mivel nem szólt a kékeknek, hogy nincs nálunk jegy, így el tudtunk jutni a célállomásra, ahol rögtön szállhattunk fel a Pestre jövő vonatra. A kallernak nem tetszett a hogy nincs jegyünk így azt mondtuk, hogy leszállunk, de ezt nem tettük megJ. Az úton inkább csak beszélgetéssel töltöttük az időt… mikor ismét jött a kalauz és már sikerült elérnie, hogy leszálljunk, ez annak is betudható volt, hogy már Ferihegyen voltunk, így már minket sem zavart. Összességében móka túrán vagyunk túl, bár a „rend őrei” ismét hozták a formájukat, a csapat teljesítményéről nem is beszélve….