A meccs előtt a faházaknál mókáztunk, iszogattunk és csak a kezdésre értünk be, ami nálunk elég ritka. Régebben előtte lévő éjszaka is alig bírt aludni az ember, mert várta a meccsnapot, de most valahogy nem hozott tűzbe minket, hogy 10 perc múlva pályára lépnek a srácok. A kapu mögötti szektorokban, nem is tudom mikor voltak ilyen kevesen (leszámítva a kitiltást), de szörnyű volt látni, hogy hová jutottunk a csapatnak, illetve a vezetésnek köszönhetően. Lehetett érezni az embereken az érdektelenség, hogy nem is nagyon érdekel szinte senkit, mi zajlik a pályán. A vezetést a vendég Tököl szerezte meg és csak a végén tudtunk egyenlíteni. Már a felsőbb sorokban is ritkábban lehetett hallani a buzdítást, talán kezdik megérteni ők is, azt hogy ezeknek felesleges. Két hét múlva a Cegléd elleni meccsen az MLSZ a kecskeméti incidensre hivatkozva bezáratta a kapu mögötti szektorokat.